Az apacsok

 

            Vince Panka vagyok. Elsős gimnazista. Már mindent megtettem, hogy az Alfréd..igen, az az Alfréd! Na, tehát hogy az Alfréd fölfigyeljen végre rám. Beépültem a plázacicák közé.  Úgy beszélek – mint ahogy Podrig tanár úr is megjegyezte már – mint egy kocsis. Minden hétvégén alibiből a kocsmába megyek kártyázni a lányokkal és direkt az Alfrédék előtti árokban fetrengek össze-vissza, magamon kívül! Vegyél már észre, Alfréd!

            Úgy teszek, mintha én is cigiznék, hogy mutassam, hogy… hát én egy érett csaj vagyok. He? Mi kéne még nektek? Miért nem akar senki normálisan közeledni hozzám?

            A múltkori menza után még a rókázhatnék is rám jött. Már csak ez a répafőzelék hiányzott… de vigyorogva ettem az Alfréd előtt, hogy …hogy vegye már észre, hogy micsoda tökös, emancipált…vagy feminizált…vagy mit tudom én mi most a trendi, tökös csaj vagyok…De elég!  Összekapaszkodunk kicsit a lányokkal. Mi leszünk a… vagyis hát izé, na, mi lettünk az Apacsok. Most ne kérdezzétek már, hogy ez honnan jött! Egyik nap fölébredtem és az az ötletem támadt, hogy valami formában képviselni kellene az érdekeinket. Igen, a fiúk és Podrig tanár úr elvetették a sulykot. Nekünk is jár, ami jár. Igen. Igen. Igen.  A csapatba még bevettem – mert hát egymagam mégsem alkothatok kellő ellenerőt a dolgok folyásával szemben – Herceg Annát, Hangya Rebekát, Esős Izabellát és Pálma Esztert is.

            Podrig tanár urat is jól megkéne szívatnunk. Elegem van már ebből a tanárból! A jóég tudja mit csinál, de mindig olyan fáradt, ideges és piaszaga van . Még hogy osztályfőnök! De meg kell érteni, elvégre családos ember.  Azt viszont mind érezzük, hogy nincs rendben valami ezzel az iskolával. Jó, jó…csak női megérzés. Hogy lehet az, hogy a fiúknak délután egy szó nélkül kiadják a focilabdát?  Meg mi az, hogy a foci nem nekünk való? Jó, tényleg nem, de hát akkor is. Az csak egy hülye labdajáték, mit vannak úgy oda érte? Amiért nem tudunk focizni, kivagyunk zárva a fiúk kegyeiből. Ó, Sajtos Alfréd, egyetlenem! Meg a torna tanár is pikkel ránk, ezért állandóan azt hazudjuk, hogy „megjött” , meg itt fáj, ott fáj. Nem tesizünk egy ilyen embernek, pukkadjon meg! Mi az, hogy „hisztisek vagyunk”? Hisztis a szomszéd szamara. Hát összekever minket egy…egy…egy..kóstolja meg éjszaka a bagoly a szemöldökét az ilyennek! Hogy kapna tőle instanst szőrtelenítést még ma éjszaka…!

            Vince-nagymama azt állítja, hogy az ő idejében még voltak normális férfiak, de azok már kihaltak. Már csak apa meg nagyapa maradt. Rajtuk kívül már nem hiszi, hogy bárhol is találnék. Apához meg nem mehetek hozzá. Ez a Sajtos Alfréd is...tapló! Gyökér! 

Minden reggel tejet iszik ez a nagyra nőtt óvodás. Olyan aranyos! Egyem meg, de cukorfalat!  Miért pont belé vagyok szerelmes?  Bőrdzsekibe és gumicsizmába jár. Ki látott már ilyet? Ó, a kedvenc gyökerem! Honnan jöhetett ez az Alfréd? Lehet, hogy valami tanyasi terminátor. Bárcsak a karjaiba zárna!  Ó, drága Alfréd! És azok a szemöldökök…és azok a szemek!

Zöld szemek és vastag szemöldökök! Mint valami Csernobilban elfajzott bagoly! Ó, Alfréd! A csizmáid minden bizonnyal a hétmérföldes, mesebeli csizmák, azokkal fogsz engem elvinni Csodaországba, ahol boldogan élünk, míg meg nem halunk! Ó, Alfréd!

            Persze, amíg a dolgok folyásának végére nem járunk, mi más lehetne jobb szórakozás és hasznosabb időtöltés az apacsok számára, mint hogy bosszantsák a fiúkat? Meg persze Podrig tanár urat. Ő tényleg egy igazi gyökér. Ültetni lehetne.

Megosztás a facebookon