A dilisuli

 

Az Alfa-osztag

 

Sajtos Alfréd vagyok. Elsős gimnazista. Hát…nem éppen így képzeltem el ezt a „felnőtt” életet. Tudjátok, ötévesen még pofonegyszerűnek tűntek a dolgok. Precízen elterveztem, hogy nagymama nyakláncát miként fogom elárverezni, abból meg hogyan fogom korrumpálni a sárkányt, aki őrzi a mesebeli királylányt. Erre kiderül, hogy a lányok festett tökfejek, melltartóval és „pontos elképzelésekkel”, hogy milyen is a nagy ő, akit amúgy hiába keresnek, sosem fognak ráakadni, mert rossz helyen kapirgálnak.  Ugyanis egy billentyűzet nevű eszköz révén lehet ráakadni. Pszt! De ez maradjon köztünk! Titok.

            A sárkányról inkább ne is beszéljünk. Arról meg kiderült, hogy a normálisnak emlegetett lányokkal ellentétben láttak már párat. Legalábbis az a bácsi ezt állítja, aki az azt izét..mi az, mondjad már… fölszippantható, fehér port árulta ott a sarkon. Ő azt mondja, látott már. Meg robbanó csirkét is. Sajnálom, hogy a rendőr bácsik elvitték, szívesen diskuráltam volna még vele. Olyan jófej embernek tűnt! Kár!

            A másik, ami nagyon szúrja a szívemet… vagy a szememet? Hogy is mondják?  Na szóval, ami nagyon zavar, hogy az osztályfőnök azt mondta, hogy mi sose fogunk tudni menstruálni. Igen, döbbenjetek meg! Így leértékeli a fiúkat az osztályban. Noha szent meggyőződésem, hogy nekünk, fiúknak is jogunk van menstruálni! Ez a szöveg, hogy „nekünk nem megy”, csak a lányok találmánya lehet, annak érdekében, hogy sose tanulhassuk meg használni a tampont. Az, vagy ez a menstruálás valami csodadolog lehet, mert ha a Panka ezzel megy oda a tesi tanárhoz, hogy „megvan a mesim”: rögtön fölmentik a piszokját. Aaha! Velük megy a kivételezés! Ám amikor én mentem oda, hogy megjött a misém vagy mesim vagy mi a teremtetlen jóegem: nem hittek nekem. A kutya fáját! 

            A Panka. A Vince Panka amúgy is az a lyány, aki festi magát össze-vissza. Aztán meg panaszkodik, hogy elkenődik a sminke. Na, de kérem! Hát akkor minek festi ki magát, ha mindig elkenődik neki? De ez még piskóta! A magas sarkúja hegyivel  - tudjátok, olyan nagy és hegyes – Tobi plüss koponyáját is könnyűszerrel át lehetne lyukasztani. Tobi egy óriási plüssmackó az első emeleti zsibongóban. Ott szoktak a lányok – a Vince Pankát is beleértve – tereferélni a fiúkról ( mintha még sose láttak volna minket, minden nap úgy kivannak rajtunk akadva) meg mindenfélékről, amiket ugyebár nem igen értek, mert nem járok kozmetikába, szoláriumba, tini szépségversenyekre, a plázába vásárolni és nem fetrengek minden hétvégén magamon kívül az árokban. Minden bizonnyal csak birkóznak hazafelé jövet a kocsmából, bár azt is eltudom képzelni, hogy akárcsak Kopernikusz vagy Galilei, tudós alakot ők, akik a csillagok, a fizika és a világmindenség rejtelmeit tanulmányozzák. Igen! Ez valami titkos szakkör vagy gyűlés lehet! Ez egészen biztos!

            A Vince Pankáról még amúgy tudni kell, hogy „úgy füstöl, mint egy kémény és úgy beszél, mint egy kocsis” – hogy már idézzem Podrig tanár úr szavait, aki történelmet tanít…vagyis csak hát próbál nekünk tanítani..meg ő lenne az osztályfőnök is. Podrig tanár úr másként – ahogy a szóbeszéd tartja – valószínűleg valamilyen komoly testépítést folytat, mert azt beszélik róla, hogy szereti emelgetni a poharat. Gondolom, hogy többféle súlykiszerelésben is vannak neki poharai. Vajon most hány kilósat emelgethet?

      Cimborám, Hédik András a napokban fölvetette az ötletet, hogy gittegyletet kellene alapítanunk. Hiába mondtam neki, hogy a Narancsmaffia vagy a Rágógumi-gyilkosok mégiscsak jobban hangzana, ő ragaszkodott a maga elgondolásához. Végül a Tejbanditák és az Alfa-osztag közül utóbbi került ki abban a reményben, hogy könnyebb lesz megjegyezni, másrészt reményeink szerint eredetiek tudunk maradni mindaddig, amíg a kínaiak le nem másolnak minket a speciális fénymásolójukkal, amibe lassan az egész világ belefér.

            Társulásunk célja, hogy titkos szervezetként működve kiderítsük, hogy milyen mocskos titkokat rejthet még az iskola. A legutóbbi répafőzeléknek nevezett valami a menzán vagy valami elvetemült terrorkísérlet része akart lenni vagy a mi érzékszerveink nem ütik meg az érzékelésnek azt a fokát, hogy lehetőségünk legyen élvezni eme gyönyört s csodát. Bárhogy is legyen, az ügy végére fogunk járni. Kalapos Bencét, Rétes Marcit és Hoffelhof Ádámot is bevettük a maffiába. De amíg a nagy titkokra fény derülhet, el kell ütni valamivel az időt. Mi más lehetne hasznosabb tevékenység, mint a lányok bosszantása? Meg persze Podrig tanár úr kikészítése. Az kihagyhatlan!

 

Megosztás a facebookon