Az apacsok

 

            Vince Panka vagyok. Elsős gimnazista. Már mindent megtettem, hogy az Alfréd..igen, az az Alfréd! Na, tehát hogy az Alfréd fölfigyeljen végre rám. Beépültem a plázacicák közé.  Úgy beszélek – mint ahogy Podrig tanár úr is megjegyezte már – mint egy kocsis. Minden hétvégén alibiből a kocsmába megyek kártyázni a lányokkal és direkt az Alfrédék előtti árokban fetrengek össze-vissza, magamon kívül! Vegyél már észre, Alfréd!

            Úgy teszek, mintha én is cigiznék, hogy mutassam, hogy… hát én egy érett csaj vagyok. He? Mi kéne még nektek? Miért nem akar senki normálisan közeledni hozzám?

            A múltkori menza után még a rókázhatnék is rám jött. Már csak ez a répafőzelék hiányzott… de vigyorogva ettem az Alfréd előtt, hogy …hogy vegye már észre, hogy micsoda tökös, emancipált…vagy feminizált…vagy mit tudom én mi most a trendi, tökös csaj vagyok…De elég!  Összekapaszkodunk kicsit a lányokkal. Mi leszünk a… vagyis hát izé, na, mi lettünk az Apacsok. Most ne kérdezzétek már, hogy ez honnan jött! Egyik nap fölébredtem és az az ötletem támadt, hogy valami formában képviselni kellene az érdekeinket. Igen, a fiúk és Podrig tanár úr elvetették a sulykot. Nekünk is jár, ami jár. Igen. Igen. Igen.  A csapatba még bevettem – mert hát egymagam mégsem alkothatok kellő ellenerőt a dolgok folyásával szemben – Herceg Annát, Hangya Rebekát, Esős Izabellát és Pálma Esztert is.

            Podrig tanár urat is jól megkéne szívatnunk. Elegem van már ebből a tanárból! A jóég tudja mit csinál, de mindig olyan fáradt, ideges és piaszaga van . Még hogy osztályfőnök! De meg kell érteni, elvégre családos ember.  Azt viszont mind érezzük, hogy nincs rendben valami ezzel az iskolával. Jó, jó…csak női megérzés. Hogy lehet az, hogy a fiúknak délután egy szó nélkül kiadják a focilabdát?  Meg mi az, hogy a foci nem nekünk való? Jó, tényleg nem, de hát akkor is. Az csak egy hülye labdajáték, mit vannak úgy oda érte? Amiért nem tudunk focizni, kivagyunk zárva a fiúk kegyeiből. Ó, Sajtos Alfréd, egyetlenem! Meg a torna tanár is pikkel ránk, ezért állandóan azt hazudjuk, hogy „megjött” , meg itt fáj, ott fáj. Nem tesizünk egy ilyen embernek, pukkadjon meg! Mi az, hogy „hisztisek vagyunk”? Hisztis a szomszéd szamara. Hát összekever minket egy…egy…egy..kóstolja meg éjszaka a bagoly a szemöldökét az ilyennek! Hogy kapna tőle instanst szőrtelenítést még ma éjszaka…!

            Vince-nagymama azt állítja, hogy az ő idejében még voltak normális férfiak, de azok már kihaltak. Már csak apa meg nagyapa maradt. Rajtuk kívül már nem hiszi, hogy bárhol is találnék. Apához meg nem mehetek hozzá. Ez a Sajtos Alfréd is...tapló! Gyökér! 

Minden reggel tejet iszik ez a nagyra nőtt óvodás. Olyan aranyos! Egyem meg, de cukorfalat!  Miért pont belé vagyok szerelmes?  Bőrdzsekibe és gumicsizmába jár. Ki látott már ilyet? Ó, a kedvenc gyökerem! Honnan jöhetett ez az Alfréd? Lehet, hogy valami tanyasi terminátor. Bárcsak a karjaiba zárna!  Ó, drága Alfréd! És azok a szemöldökök…és azok a szemek!

Zöld szemek és vastag szemöldökök! Mint valami Csernobilban elfajzott bagoly! Ó, Alfréd! A csizmáid minden bizonnyal a hétmérföldes, mesebeli csizmák, azokkal fogsz engem elvinni Csodaországba, ahol boldogan élünk, míg meg nem halunk! Ó, Alfréd!

            Persze, amíg a dolgok folyásának végére nem járunk, mi más lehetne jobb szórakozás és hasznosabb időtöltés az apacsok számára, mint hogy bosszantsák a fiúkat? Meg persze Podrig tanár urat. Ő tényleg egy igazi gyökér. Ültetni lehetne.

Megosztás a facebookon

 

 

A dilisuli

 

Az Alfa-osztag

 

Sajtos Alfréd vagyok. Elsős gimnazista. Hát…nem éppen így képzeltem el ezt a „felnőtt” életet. Tudjátok, ötévesen még pofonegyszerűnek tűntek a dolgok. Precízen elterveztem, hogy nagymama nyakláncát miként fogom elárverezni, abból meg hogyan fogom korrumpálni a sárkányt, aki őrzi a mesebeli királylányt. Erre kiderül, hogy a lányok festett tökfejek, melltartóval és „pontos elképzelésekkel”, hogy milyen is a nagy ő, akit amúgy hiába keresnek, sosem fognak ráakadni, mert rossz helyen kapirgálnak.  Ugyanis egy billentyűzet nevű eszköz révén lehet ráakadni. Pszt! De ez maradjon köztünk! Titok.

            A sárkányról inkább ne is beszéljünk. Arról meg kiderült, hogy a normálisnak emlegetett lányokkal ellentétben láttak már párat. Legalábbis az a bácsi ezt állítja, aki az azt izét..mi az, mondjad már… fölszippantható, fehér port árulta ott a sarkon. Ő azt mondja, látott már. Meg robbanó csirkét is. Sajnálom, hogy a rendőr bácsik elvitték, szívesen diskuráltam volna még vele. Olyan jófej embernek tűnt! Kár!

            A másik, ami nagyon szúrja a szívemet… vagy a szememet? Hogy is mondják?  Na szóval, ami nagyon zavar, hogy az osztályfőnök azt mondta, hogy mi sose fogunk tudni menstruálni. Igen, döbbenjetek meg! Így leértékeli a fiúkat az osztályban. Noha szent meggyőződésem, hogy nekünk, fiúknak is jogunk van menstruálni! Ez a szöveg, hogy „nekünk nem megy”, csak a lányok találmánya lehet, annak érdekében, hogy sose tanulhassuk meg használni a tampont. Az, vagy ez a menstruálás valami csodadolog lehet, mert ha a Panka ezzel megy oda a tesi tanárhoz, hogy „megvan a mesim”: rögtön fölmentik a piszokját. Aaha! Velük megy a kivételezés! Ám amikor én mentem oda, hogy megjött a misém vagy mesim vagy mi a teremtetlen jóegem: nem hittek nekem. A kutya fáját! 

            A Panka. A Vince Panka amúgy is az a lyány, aki festi magát össze-vissza. Aztán meg panaszkodik, hogy elkenődik a sminke. Na, de kérem! Hát akkor minek festi ki magát, ha mindig elkenődik neki? De ez még piskóta! A magas sarkúja hegyivel  - tudjátok, olyan nagy és hegyes – Tobi plüss koponyáját is könnyűszerrel át lehetne lyukasztani. Tobi egy óriási plüssmackó az első emeleti zsibongóban. Ott szoktak a lányok – a Vince Pankát is beleértve – tereferélni a fiúkról ( mintha még sose láttak volna minket, minden nap úgy kivannak rajtunk akadva) meg mindenfélékről, amiket ugyebár nem igen értek, mert nem járok kozmetikába, szoláriumba, tini szépségversenyekre, a plázába vásárolni és nem fetrengek minden hétvégén magamon kívül az árokban. Minden bizonnyal csak birkóznak hazafelé jövet a kocsmából, bár azt is eltudom képzelni, hogy akárcsak Kopernikusz vagy Galilei, tudós alakot ők, akik a csillagok, a fizika és a világmindenség rejtelmeit tanulmányozzák. Igen! Ez valami titkos szakkör vagy gyűlés lehet! Ez egészen biztos!

            A Vince Pankáról még amúgy tudni kell, hogy „úgy füstöl, mint egy kémény és úgy beszél, mint egy kocsis” – hogy már idézzem Podrig tanár úr szavait, aki történelmet tanít…vagyis csak hát próbál nekünk tanítani..meg ő lenne az osztályfőnök is. Podrig tanár úr másként – ahogy a szóbeszéd tartja – valószínűleg valamilyen komoly testépítést folytat, mert azt beszélik róla, hogy szereti emelgetni a poharat. Gondolom, hogy többféle súlykiszerelésben is vannak neki poharai. Vajon most hány kilósat emelgethet?

      Cimborám, Hédik András a napokban fölvetette az ötletet, hogy gittegyletet kellene alapítanunk. Hiába mondtam neki, hogy a Narancsmaffia vagy a Rágógumi-gyilkosok mégiscsak jobban hangzana, ő ragaszkodott a maga elgondolásához. Végül a Tejbanditák és az Alfa-osztag közül utóbbi került ki abban a reményben, hogy könnyebb lesz megjegyezni, másrészt reményeink szerint eredetiek tudunk maradni mindaddig, amíg a kínaiak le nem másolnak minket a speciális fénymásolójukkal, amibe lassan az egész világ belefér.

            Társulásunk célja, hogy titkos szervezetként működve kiderítsük, hogy milyen mocskos titkokat rejthet még az iskola. A legutóbbi répafőzeléknek nevezett valami a menzán vagy valami elvetemült terrorkísérlet része akart lenni vagy a mi érzékszerveink nem ütik meg az érzékelésnek azt a fokát, hogy lehetőségünk legyen élvezni eme gyönyört s csodát. Bárhogy is legyen, az ügy végére fogunk járni. Kalapos Bencét, Rétes Marcit és Hoffelhof Ádámot is bevettük a maffiába. De amíg a nagy titkokra fény derülhet, el kell ütni valamivel az időt. Mi más lehetne hasznosabb tevékenység, mint a lányok bosszantása? Meg persze Podrig tanár úr kikészítése. Az kihagyhatlan!

 

Megosztás a facebookon